i have decided to control myself to get alive. i start with taking pictures of myself, to realise the body, the face i wear - changing and being honest. maybe if i can read the surface, it will be easier to handle the issues hidden deep inside too.
"de hát össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában a nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. tejsav vagy gyanta, valami, ami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból, valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni." (ottlik géza: iskola a határon)
How does it feel inside your head when you „remember” something?
We see everything in a glass. Now you’ve glimpsed the other side through the glass. I can’t polish the whole looking–glass. If I could, you might have seen even more, but then you would no longer see yourself.
1 comment:
"de hát össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában a nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. tejsav vagy gyanta, valami, ami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból, valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni." (ottlik géza: iskola a határon)
Post a Comment